Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára
► Rendtörténet ► Képtár ► Kalazanci Szent József magyarországi képei
Biró Vencel, Erdélyi piarista nagyok, Kolozsvár, 2007, 68-92. Dániel Benedek életrajzának egy fejezete, amely 1953/1954-ben készült. Egyes megállapításai az újabb kutatások fényében módosításra szorulnak vagy kétségesek. Például a tatai kép festője bizonyosan nem Maulbertsch, hanem barátja, Felix Ivo Leicher volt, és az is kétséges, hogy Dániel maga alkotta volna a nevével jelzett fogadalmi képet. Az alábbikaban az életrajz megfelelő részeit szerkesztve közlöm, utalva az adattár megfelelő tételeire. (KA)
Kalazanci Szent József ábrázolása sok művésznek adott témát. Részben saját lelkesültségük késztette őket, részben a rendtársak megbízásából nyúltak ecsethez. Tárgyuk Kalazancius életének ismeretéből fakadt, vagy a rendtársak ismertetése adott ötletet a mű kivitelezésére.
Tárgyválasztásra bőven adódott alkalom. Kalazancius élete telve van ugyanis olyan eseményekkel, amelyek egy művész képzeletét foglalkoztathatják. Ilyenek például templomlátogatásai, hivatásának megtalálása, diákjainak a Szent Szűz oltalmába ajánlása, tanítói munkássága, megpróbáltatása, megdicsőülése, stb. S ha a kapott utasítás befolyásolja is a művészt, képe alkotása közben egyénisége nem vész el. Ennek alapján van különbség művész és művész között s vannak eltérések a Kalazancius-képek között.
Volt művész, akit az alkotásban csak Kalazancius megjelenítése érdekelt. Az ilyen képek nagy értékűek, ha Kalazancius alakját tekintve hitelességre tarthatnak számot.
Kalazancius alakjáról legközvetlenebbül két képe tájékoztat bennünket. Az egyik a halotti maszkja. A másik halála előtt négy évvel készült kép, amelyet Belaguer máltai püspök az ebédre meghívott Kalazanciusról titokban festetett meg. A festő elbújva dolgozott.88 A festmény hátrányára inkább a halotti maszkról készült ábrázolás terjedt el. A maszk szerint Kalazancius domború homlokú, amelyből egyenes vonalba nyúlik [69] tovább a „görög” orr. Kopaszodó, rövid bajusszal és szakállal. A kerekded fej nem sejtet magasabb termetet, ezzel ellentétben Guseppe de Morandi firenzei festő 1660-ban készült festményén az arc hosszúkás, a termet magas. Az arc itt sem csupasz.. A szelíd szemekből mosolygás felé hajló jóság sugárzik. Mivel Morandi képét tartják a leghűbbnek ismert Kalazancius-képnek, 89 ezért ez az ábrázolás alapvető fontosságú.
Az utána alkotott képek festői a megörökítésben eltérnek egymástól. Van, akinél a halotti kép hatására ismerhetünk, a festők általában a magas, nyúlánk termettől, a hosszúkásabb arctól várnak hatást. Egyéni elképzelésű Kalazancius-arcok is feltűnnek, többnél a korabeli diákokkal való azonosulás céljából borotvált arccal.
A festők ugyanis Kalazanciust általában diákok körébe helyezve ábrázolják. Csoportképeket készítenek tehát, így személtetve a nevelőmunka értékét, a tanár és a diákok közelebbi viszonyát. E csoportképekre aztán felrakják a jellegzetességeket, amelyek Kalazanciusra, a rendre, vagy a diákokra jellemzőek. A csoportkép megszerkesztése, a jellegzetességek jó felhasználása, a kép megfestésének módja szabja meg a művész értékét.
A csoportképeken többnyire a munka jut kifejezésre. Ennek jegyei az olvasás, a kézben tartott, vagy kinyitott könyv, a reáltárgyak kifejezésére a térkép, a földgömb, a természetrajzi képek, stb. A jellegzetességek között első helyen áll az Istenanya a kis Jézussal, Kalazancius nekik ajánlotta fel tanítványait. A rend Mária nevéből vette jelvényét, ez az egymásba fűzött első és utolsó M A. Még inkább használatos a „Mária, Isten anyja” görög szövegéből vett három első és három utolsó betű, azaz hat betű: M A, alatta M P O Y (Maria Métér Theu). Ha Szűz Mária képe ott van, akkor mellé a négy utolsó betű kerül. Ez a bizánci Szűz Mária-képformája, amelyet a rend Kalazancius korában használt. Kalazanciusra vonatkozó jellegzetességek: a liliom, mint a tisztaság jelképe; a letett püspöki süveg, pásztorbot, bíborosi kalap, az ezekkel járó méltóságok visszautasítása jeléül, kifejezve alázatosságát; a rendi Szabályzat [70] (Constitutio), amelyet ő állított össze, belefoglalva abba tudományos és nevelő elveit; az épségben megmaradt szív, az Isten és az emberek iránti szeretet jele; a fennmaradt nyelv, az ékesszólás, az érzelemhez és értelemhez szólás emlékeztetőjéül. Kalazanciusi jellegzetesség a diákokat átfogó szeretet megnyilatkozása.
E megnyilatkozás az első kalazanciusi iskolák utcáról felszedett szegény elemi iskolás fiai között történik, vagy kezdettől közéjük vegyült vagyonosabb ifjakkal vegyes társaságban. A középiskolás tanulóknál a festők nemes és polgári fiúkat együttesen ábrázolnak a rend összefogó munkájának szemléltetésére. A gondolat képi megjelenítése helyi jelentőségű s közelebbi pedagógiai célt szolgál, ha Kalazancius olyan fiúk csoportjában áll, akik olyan ország fiai, amelyben a kép saját oltáruk, vagy iskolájuk falát díszíti. Magyar iskolákban magyar nemesi fiúk és polgári ifjak. Tágabb értelemben az ifjúsági csoportot olyan fiúk alkotják, akiknek nemzetei között a rendnek rendtartományai (provincia) voltak.
Az Istenanya s a kis Jézus jelenlétével a kalazanciusi-szeretet és munka méltánylásában a Föld és az Ég összefognak. A Föld elismerése a tanítványok szorgalma és ragaszkodása, amely a képekből árad. Az Ég elismerése a Boldogságos Szűznek s a kis Jézusnak a kép tárgyába való kapcsolódása. A kapcsolódás mértéke szerint a Kalazancius-képekben csoportokat (típusokat) különböztethetünk meg. Most csak a jellegzetes, lehetőleg rendelkezésre álló képekre történik hivatkozás.
Az első csoportot képviselő képek a tatai és a kolozsvári Kalazancius-képek. Mindkettőben az Ég és Föld összeolvadása ad a képnek egységet, teremt benne drámai erőt. Az ilyen felfogással készült Kalazancius-képek a vallásos érzület legjobb kifejezői.
A tatai Kalazancius-képen [B 12] a felső részt kitöltő felhőzetben a Boldogságos Szűz fejéről leomló kendőn s térdein ülő kis Jézus lábait szinte érinti a földre szállt, felnőtt, szárnyas őrangyal. Az egyik magyar ruhás kisfiút hátulról átölelve, tekintetét kinyújtott kezével a kis Jézus felé irányítja. Az Istenanya s Fia tekintete [71] az eléjük táruló látványon pihen. A másik magyar ruhás gyermek térdeplő helyzetben egy kiterített papírlapról olvas. Kalazancius átszellemülten néz fel a Boldogságos Szűz s Fia felé, balkezét áhítattal a mellén tartja, jobb kezével az áhítatkeltés, a tanítás nemes cselekedeteit s tanítványait ajánlja fel. Háta mögött két polgári fiú áll, egyikük csodálkozó tekintettel néz a magasba. A felhőben két angyalfej röpköd, az isteni Gyermek kísérete. A kép felső terét részben ki is töltik. Kalazancius arca csupasz, kifejezése aszketikus, ragyog az elragadtatás szépségében. Égi jelenés – csoda – teszi élővé a képet, a meglepett emberi csoport bevonásával. A finoman megfestett kép alakjai az égi jelenéssel együtt járó fényből kapják megvilágításukat, az egész kép tónusát, azaz a fény és az árnyék változását e ragyogásból meríti. Az Istenanya fejét csillagkoszorú övezi. A kép festője a leghíresebb ausztriai barokk-festő, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796). A képet Schuperger Károly tatai kovácsmester rendelte meg és Bécsből hazatérve 1767. augusztus 15-én hozta el aranyozott keretben az iskola számára, első sorban a poéták s rétorok részére, aranyozott tölgyfa keretben.90 A képről minden Kalazancius-i jellegzetesség hiányzik, ezt a kép aljára utólag rajzolt ismertető szöveg pótolja.91
Ugyanilyen felfogással készült a kolozsvári volt akadémiai, piarista templom egyik oltárképe. Az oltárt 1779-ben Pállya István házfőnök állíttatta be. Ő 1778-ban Bécsben járt, onnan a főiskola részére taneszközöket hozott. Valószínűleg onnan hozta magával, vagy akkor rendelte meg a Kalazancius-képet. Valószínű tehát, hogy ez a kép is Maulbertsch iskolájából került ki, [72] vagy ő maga festette. A felfogás azonossága, az alakok csoportosítása, Kalazancius hasonló alakja, a kép művészi megfestése keltik fel ennek a feltevésnek a gondolatát. A Kalazancius és rendi jellegzetességek bősége okozza a legnagyobb különbséget.
A kolozsvári Kalazancius-képen [B 45] Kalazancius a főalak. Fehéres színű felhőzsámolyra térdepelve, áhítattal emeli szemeit a magasba a rózsaszínű ruhás és halványkék kendővel takart Boldogságos Szűz és az ölében tartott kis Jézus felé. Nekik ajánlja a rend alkotmányát (Constitutio), amely a lábai előtt van elhelyezve. Kebléből a szeretet lángja sugárzik, amelyet néhány szál liliomszállal együtt két kezével magához szorít. Lábainál püspöki süveg és pásztorbot, valamint bíborosi kalap. A háttérben a rend jelvényét (Mária Isten anyja) dicsfény ragyogja be. Kalazancius körül a felhőben angyalok tűnnek elő. Merész repülésükkel adnak kifejezést örömüknek, hogy a Boldogságos Szűz Kalazanciust meghallgatta.
A védőszent előtt a kor egyik legérdekesebb viseletében, a XVIII. század utolsó évtizedeinek magyar viseletében két ifjút látunk. Az egyik lépcsőn ül, csigásra fodrozott barna hajú, skarlátvörös, elől kereken szabott fehér nyestprémes kurta dolmányban, narancs-színű kétsoros gombos mellényben. Jobb kezét jobb térdén nyugtatja, balkezében a bal térdére fektetett jegyzetet tart, közben szemét Kalazanciusra szegezve, áhítattal figyel szavaira. Skarlátpiros nadrágjával, sárga csizmájával, egész viseletével a festő azt a diákruhát örökítette meg, melyet abban az időben a nemesi konviktus tagjai viseltek. Mellette hasonló szabású zöld ruhában áll társa, – aki jegyzetével kezében szintén áhítattal néz Kalazanciusra – bizonyára más alapítványos ifjak öltözetét örökítette meg. A háttérben két polgárruhás tanuló egy kinyitott könyv olvasásába mélyed.
Hasonló felfogású kép a besztercei plébániai, volt rendi templom Kalazancius oltárképe [B 48]. Az oltárt 1802-ben Issekutz Szaniszló házfőnök emeltette. Amennyiben a főoltárra Bécsben szerzett Szentháromság képet, a Kalazancius-kép is valószínűleg ott készült. A besztercei rendház megszűnésekor egy értékes Kalazancius-kép a kecskeméti rendház oratóriumába került.92
[73] Ide tartozik a nagykárolyi Kalazancius-kép [B 42]. A plébánia templomnak, amelynek főoltárát a Kalazancius-kép díszíti, érdekessége, hogy Kalazanci Szent József tiszteletére van szentelve. Kalazancius fiúgyermekek környezetében áll. A fiúk ruhája finomabb anyagból való. A rendalapító az egyik gyermekkel beszél, annak fejére téve egyik kezét. A másikkal felfelé mutat, ahol a felhőben az Istenanya látszik a kis Jézussal. Egy nagyobb angyal két kezét kitárva összeköti a két jelenetet. Az egyik fiú könyvet néz, a többiek cselekedetét nehéz kivenni az elhomályosodott képen. A kb. 6 méter magas, 2-3 méter széles festmény Johann Czimbal bécsi festő műve az 1775-1776-os évekből.93
Különbözik ettől a csoporttól az a csoport, amely reálisabb életszemlélettel már csak a földieket szerepelteti, ellentétben az égiek csendes szemlélődésével. A földiek nem vesznek tudomást az égiek jelenlétéről. Egy-egy képnél az égiek felé irányuló egy-egy mozdulat inkább a kép cselekményének egységbe vonását célozza. Az Istenanya a kis Jézussal inkább a rend ismertető jele, mint a történés részese. Ezek közé a festmények közé tartozó legszebb alkotás a magyaróvári volt rendház képe a XIX. század elejéről, 1820-ból [B 52]. Festője Schön Ferenc pozsonyi festő. Művészi elképzelésében kötve volt, mert Grosser János házfőnök (a későbbi rendfőnök) elképzelését valósította meg a kép megszerkesztésénél.94 Mind a kép, mind a kivitel elsőrendű. Érdekessége, hogy a Boldogságos Szűz helyett a ragyogó istenszem világítja meg a képet.
[74] A képen hatalmas oszloptalp előtt Kalazancius szerény alakja áll. Jobb kezét egy könyvébe mélyedő, kisvárosi öltözetű gyermek vállán nyugtatja. A fiú rövid szürke kabátot, térdnadrágot, térdeinél átkötött kékes-szürke harisnyát, csatos fekete félcipőt visel. Velük szemben szelíd tekintetű, bájos angyal magyar ruhás fiút támogat, és mintegy ajánlva hoz Kalazancius elé. Karját tanítólag felemelve, mosolyogva a gyermekre néz, s hozzá beszélni látszik. A gyermek láthatólag az olvasással küzd. Helyes kiejtésére a Szent s az angyal jóakarattal, aggódva figyelnek. Kalazancius állványon áll, előtte van a rendi alkotmány (Constitutio) s még liliomszálak is. A gyermek Spencer-szabású, testhez álló, sűrű gombos, csípőig érő, zöldbe játszó, világoskék magyar ruhában, feszes magyar nadrágban és kivágott, szegett, rojtos sárgáspiros csizmában áll. Két kezében meghajtott nyitott ívet tart.
A debreceni Szent Anna plébániai templom Kalazancius-képén a Szent nyitott könyv mellett ül, nagysága után ítélve a rendi „Constitutio”-nak látszik. Kezében kis könyvet tart. Előtte diákok állnak, az előtérben főnemesi fiú prémmentésen, dolmányosán, csizmásan. Kérő szemmel könyvet tart Kalazancius felé, aki balkezével a kérdezett helyre mutat. Másik oldalán polgár fiú térdel. Több gyermek foglalatoskodik még a képen. A felhőzetben valószínűleg az Istenanya van, de a nehezen kivehető képen nem látszik pontosan. [A felhőzetben szárnyas puttófejek, puttók vannak. KA] A festmény szerkesztése és az alakok arányossága mutatja, hogy művészi munka. [B 6]
Vannak művészek, akiket a Kalazancius-iskolák kezdő korából a szegény elemi iskolás fiúk sorsa kapott meg. Ezek közül a mellékelt egyik képen [Túry Gyula szegedi festményén, B 95] Kalazancius arca egészen különleges. Ruhájának alakja, az öv és a pallium-kötés után ítélve magyar festő műve. Az oktató munka az utcán történik. Az egyik fiú kezében könyv van, abból olvas. Kalazancius magyarázólag emeli jobb kezét, balkezét pedig a fiú hátán tartja. Két másik fiú is könyvet olvas nagy figyelemmel. Újabb fiú jelenik meg, karján kosárral, kiskutyától kisérve. A jelenetet figyeli egy anya is, karján gyermekével. Az ég felhőiben a Szűzanya és a kis Jézus szemléli a kedves jelenetet.
Fellegi Alajos rózsahegyi volt rendi iskolai rajztanár, érdemes nevet szerzett ilyen Kalazancius-képek megfestésével. Tárgya következetesen a szegény kis fiúk közé helyezett Kalazancius. [75] Ilyen képe díszítette az ottani rendházat,95 [B 77] ily képe került a budapesti rendházba,96 [B 81] ily képet festett a kolozsvári volt rendház részére [B 82]. Ez utóbbi Nemes Endre házfőnök rendelte az ebédlő részére az 1908. év körül. A képen Kalazancius feje s alakja Kalazancius halotti maszkjára emlékeztet. Mellette egy szegény fiú áll ingben, kezében nyitott könyvvel, amiből olvas. Kalazancius jobb kezét a fiú vállán tartja. Körben gyermekek ülnek, könyvvel, vagy anélkül. Egyikük szembefordulva áll s nagy érdeklődéssel tekint a Szentre. Felfedezhető egy szekrényre helyezett földgömb is. A Boldogságos Szűz s a kis Jézus felhőből figyelik az oktatást. Ezt a képet is, mint a Fellegi-féle Kalazancius-képeket általában, halvány kékes alapszín teszi jellegzetessé.
A XIX. század elején, a húszas években tűnt fel Axman József rézmetsző művész. Pesten, utóbb Bécsben lakott. Neves művész volt, több arcképe ismeretes (Berzsenyi Dániel, Czuczor Gergely). Az ötvenes évek végén is dolgozott még. Művei között különös érdeklődésre tarthat számot a Kalazanciusról készített rézmetszete. [A 56] Mint rézmetszet övé a mű, a csoportképet azonban Landau Lénárd rajzolta. Közös munkájuk alatt mindkettőnek a neve szerepel.
A képen Kalazancius alakja magas, egyenes tartású, méltóságteljes. Arca hosszúkás, rövid bajusszal és szakállal, fehér, rövid hajjal. Lefelé néz, és jobb kezének mutatóujjával nyitott könyvbe mutat, amelyet egy kisfiú tart s olvas belőle. Balkezében a rendi Szabályzat (Constitutio) és egy lúdtoll van, jeléül annak, hogy az ő alkotása. Reverendája felett bő köpönyeget, palliumot hord, amelyet a mellén a reverenda-övbe tűzött. A mezítlábas, tunikaszerű ingben álló kisfiú mögött csipkegalléros, finomabb öltözetű fiú, jobb kezét az előtte álló kisfiú vállára téve, kíváncsian tekint a nyitott könyvbe, figyelve a szöveget. Rajtuk kívül még három fiú veszi körül Kalazanciust. Kettőjük térdel, kezük imára kulcsolva. Egyikük hosszú, lesimított hajjal, apródi nemes öltözetben. Inggallérja körben kihajtott. A másik fiú ruhája szintén nemesi öltözék, hosszabb szabású kabátján, a derék körül, [76] bojtba kötött övvel. Az ötödik fiú magyar nemesi öltözetben áll előttük, hosszabb dolmányban, rojtos nyakkendővel, csizmába tolt feszes nadrágban. Jobb kezében csukott könyvet tart, bal kezében nyitottat. Szeme Tanítóján csüng.
A felhőben az Istenanya látható, karján a kis Jézussal. Szűz Mária kezében liliomág. Nézik a lent elhelyezkedő csoportot. A kis Jézus jobb kezében keresztecskét tart, balkezét érdeklődése jeléül kitárja. Kíséretükben két angyalka repdes. A tanítás helye Kalazancius szobája vagy a kongregációs terem. A könyvszekrényben könyvek sorakoznak, az oltárszerűen leterített asztalon feszület áll, előtte imakönyv. Az asztal előtt lépcsőzet, amely nagyobbítja a rajta álló Kalazancius alakját. Képei jellegzetességei közül látható a püspöksüveg és a pásztorbot, emléktárgyként, a szekrény tetejére téve. A kép alsó részén szerepel a rendi jelvény.97 Ez a kép a Szepesi Imre-féle diák ének- és imakönyvben közölve, nagyon ismertté vált.
A kép szerkesztésileg a legszebb Kalazancius-képek közé tartozik. Rézmetszet, már ennyiben is feltűnő, bemutatva a metszőművészet teljes ismeretét. Az arányos testformák, a térhatás és a világítás hozzáértésre mutat. Kalazancius alakja különösen hatásos. A kifejezés újszerűségét mutatja a fiúk ábrázolása. A képen nemcsak a társadalmi különbség oldódik fel, kifejezésre jut az a gondolat is, hogy Kalazancius oktató és nevelő munkája átlépi az országhatárokat. A könnyen felismerhető magyar fiún kívül ugyanis az apródban spanyol ifjúra, a mezítlábas szőkében pedig német gyermekre ismerünk. Az ifjúsági csoport már kontinentálissá szélesedik, a rendi alkotmány (Constitutio) szelleme szerint. Mélyen szántó az a gondolat, amely az ábrázolásban rejlik.
Nem lehet csodálkozni azon, hogy akadt olyan művész, aki az előbbi gondolatot Kalazancius-képén történeti hűséggel kifejtette. Hofrichter József festő a budapesti rendház megrendelésére 1881-ben olyan képet festett [B 70], amelyen a Szent Alapító köré olyan országok fiai sorakoznak, amelyekben ekkor rendtartományok voltak: egy-egy olasz, spanyol, német (osztrák), lengyel és magyar. Hofrichter kivitelben csak az Axman-metszetet módosította.
[76] A mezítlábas fiúból fehér harisnyás, rövidnadrágos, piros kabátos, szépen gondozott német, a háta mögött állóból világoskék kabátos, buggyos nadrágos lengyel lett, a magyar sötétkék dolmányban, piros nadrágban, korábbi formájában maradt, a Kalazancius előtt térdeplő sárga kabátban, kék nadrágban az olasz diákot képviselte, az ötödik hasított-karú piros kabátban, zöld köpönyeggel továbbra is spanyol maradt. Az ájtatos spanyol, az imádkozó olasz, az olvasó német fiú mellett a lengyel és magyar ifjak tekintetüket Kalazanciusra irányítják, jelezve, hogy készek tanításának átvételére. A ruházattal együtt az arcok is változtak Hofrichter képén, és nem is hátrányosan. A bájos mezítlábas kisfiú eltűnése mindenesetre sajnálható. Új jellegzetesség a képen a fehérvirágos liliomágak között pirosló nyelv és szív, amelyek Kalazancius földi maradványából épségben maradtak.
A hatásos Kalazancius-alak népszerűsítését előmozdította, hogy az Axman-metszet más kép alkotására is ösztönzést adott [A 71]. Az újabb képen Kalazancius körül két diák maradt. Az egyik olvas, a másik térdelve könyvet tart. Kalazancius alakja nem változott. Jellegzetességül csak a „Constitutio” látható. A kép mint csoportosítás megnyerő, könnyen érthető, szemléltető. Ezért szintén oltárképpé lett.98
Domenico Corvi festménye, 1767 (Róma, San Pantaleo rendház)
A reális ábrázolás folytatódik azokon a képeken, ahol a felhő, a Szűz Mária és a kis Jézus alakjai elmaradnak. Ehelyett Kalazancius a Szűz Mária-oltár elé vezeti tanítványait, vagy egy iskola termében foglalkozik velük. Az előbbi képen a művésznek az ideát a művésznek a folytonos szentségimádás adta meg, ami a Kalazancius-iskolákban szokásban volt. Ezek szerint a művész a vallásos nevelés egy megnyilatkozását vette tárgyául. Ezt mutatja az örökmécses is. A képen Kalazancius alakja megnyerő, szeretettel fog át egy mezítlábas fiút. A szegény [77] fiúk között szépen öltözött gazdag ifjak is vannak, egyik vállán a szegény tanulótársa keze nyugszik, a testvéri együttérzés kifejezésére. A kis Jézus az oltárképen mintegy előrehajlik a látogatáskor érzett örömében. [A 63]
A másik képen Kalazancius három diákot tanít. Jobb kezével a nyitott könyvben a szöveget mutatja, balkezét a szöveget olvasó diák hátán tartja. A másik két diák közös könyvből olvas. Hogy Kalazanciusra ismerjünk, a képen három liliomszál s a reáloktatás emlékezetére a szorzótábla oldal léce látható. Mindkét kép olasz eredetű, az első Firenzében nyomatott, a másik a S. Pantaleonban van meg.
A Kalazancius-képek csoportba osztása után emlékezzünk meg a temesvári volt rendi iskola templomának Kalazancius-képeiről. A templom ugyanis az ilyen képeknek valóságos kis múzeuma. Egyik üvegfestésű ablak Kalazanciust ábrázolja tanítványaival. [B 85] Egy fafaragású [!márvány] oltár ugyanőt állítja elénk diákjai között [C 11]. A felhőben az Istenanya látszik a kis Jézussal.
A templom kupolájának négy pillérmezejébe Ferenczy József festőművész egy-egy Kalazancius-képet festett [B 84]. Az első a szent hivatás megtalálását ábrázolja. A hallott égi szózatot angyal jelenléte fejezi ki. A másodikon Kalazancius reáltárgyakat tanít. A benyíló fülkében a fiúk ájtatoskodásánál angyal ül a harmónium mellett. A kép így fejezi ki a vallás és a tudomány kapcsolatát. A harmadik képen XV. Gergely megerősíti a rendet s Kalazanciusnak átadja az alapító levelet. A negyediken Kalazancius a Boldogságos Szűz áldását esdi az iskola tanulóira. Tehát a Kalazancius-képek mindhárom csoportja képviselve van. Velük kifejezésre jut az a gondolat, hogy a csoportosításoktól eltekintve minden Kalazancius-kép a Szent Alapító dicséretét hirdeti.99 [79]
A Kalazancius-kultusz fejlődésének nagy lendületet adott a Boldoggá, majd a Szentté avatás. A boldoggá avatást (1748) az egész rendben megünnepelték. Privigyén az intézet résztvett az örömnapokon, amelyeken e jelentős alkalommal ájtatosságokat tartottak.100 Nyitrán a rendtagok augusztus 3-5. napjain emlékeztek meg Kalazanciusról, a boldoggá avatásról szóló apostoli breve felolvasásával kezdve az imanapokat. Az ifjúság a tanári karral együtt egy nagy tanterembe vonult, ahol az igazgató a Boldogságos Szűz és Kalazancius képeit felfüggesztette. E képek láthatóvá tétele tette maradandó emlékűvé az iskolai ünnepélyt. A hitszónok a Boldogságos Szűz anyai oltalmáról beszélt és Kalazancius tiszteletére buzdította az ifjúságot.101
A szentté avatást (1767) is megünnepelte az egész rend. A szegedi Szent Demeter templomban szónoklatot tartottak, az iskolában az ifjúság a szent életéből mutatott be jeleneteket drámaelőadás keretében. Különösen fényes volt a nyitrai ünnepély, amelybe az egyházmegyei papság és a városi közönség is bekapcsolódott. Az ünnepélyt a szentté avatást követő évben rendezték meg. Augusztus 20-án délután templomi ünnepélyt tartottak, nagy hallgatóság jelenlétében. A szószéken felolvasott pápai okirat megismerése után a püspöki helynök az oltárnál „Te Deum”-ot kezdett. A következő nap reggelén harangzúgás és mozsarak hangja hirdette a nagy eseményt. A felső és alsóvárosi hívek lelkészeik vezetése mellett virágokkal felkoszorúzott lobogókkal megindultak a püspöki várba, ahonnan a püspök fáklyás ifjúság és a hívek kíséretében a rendi templomba ment s ott szentmisét mutatott be. Magyar és szlovák nyelvű szentbeszédek hangzottak el a Szent tiszteletére. Nyolc napon keresztül tartott a templomi ájtatosság szentbeszédekkel [80] összekapcsolva. A főoltárt Kalazancius képe díszítette.102
A Kalazancius-kép a boldoggá és a szentté avatás előtt sem hiányzott a rendházakból. Mint pátriárkájukat tisztelték őt a tagok s függesztették fel képét az ebédlőben. Így volt ez a privigyei novíciusoknál is.103 A szentté avatás után a templomba is bekerült Kalazancius, mint szentkép, mint oltárkép. A rendi templomokban, oratóriumokban a főoltáron vagy a mellékoltárokon vált gyakorivá. (Pl. Nagykárolyban a plébániai templom főoltárára.] Képe ugyancsak megjelent a tantermek falain, az iskola, vagy a rendház folyosóin. A felkeltett láz nemcsak a Kalazancius iránti tisztelet emelkedésében nyilatkozott meg, hanem egyes rendtagokat arra hevített, hogy bekapcsolódjanak Kalazancius-képek rajzolásába, festésébe. Ezek közé tartozott Dániel Benedek is. …
[Kimaradt a piaristák 18. századi képzőművészeti tevékenységét ismertető rész. A szerk.]
Dániel olyan korban élt, amikor a rendben a művészetpártolás lángja magasan lobogott. Ez az irányzat különleges erősítést kapott Cörver János tanügyi tervezetéből, amelyben a rendfőnök a történelem tanításában a művészetek ismertetését fontosnak tartotta.
Dániel a művészi fejlődésre születési adottságokkal rendelkezett. Írása feltűnően szép volt. Határozott vonalai, szép formájú, meglehetősen nagy betűi, ezek finom összekapcsolása jó hatást váltottak ki az olvasóból. Kalazancius-képén olvasható sajátkezű írása mindezekről meggyőzhet bennünket. Ez az írása teljesen megegyezik öreg korából fennmaradt tömeges bejegyzéseivel. A nagykárolyi felső osztályokban is tanította a szépírást. Szép írásához járult rajzkézsége, amiről Kalazancius-képe tanúskodik. A rajzolásra a szükség is rászorította. Bajtay tanügyi tervezetében ugyanis benne van, hogy az iskolák legyenek ellátva fali térképekkel. Az ilyen térképek előállítása pedig első sorban a tanár feladatai közé tartozott. Dánielben megvolt a képesség, hogy ő is valamilyen jelentősebb alkotással vegyen részt a rendtagok művészi törekvéseiben. A XVIII. század a rend érvényesülésének egyik legszebb kora, ennek előmozdításában ő sem akart elmaradni. Mi sem volt természetesebb annál, hogy a fellendült Kalazancius-kultusz idején a maga ajándékát ő is felajánlotta.
Kalazancius-képét [A 54] egy meglevő ábrázolás alapján [A 33] készítette el és ráírta: „Honori Sancti Josephi Calasantii a Matre Dei Sancti Patris Fundatoris Pater Benedictus Stephanus Daniel Eiusdem Ordinis Sacerdos Deo Dedit Dono.” (Isten anyjáról nevezett Kalazantius Szent Józsefnek, alapító Szent Atyánknak tiszteletére Dániel [85] István Benedek atya, ugyanennek a rendnek felszentelt papja Istennek ajándékul adta.)125
Ezen a képen Kalazancius köpennyel (pallium) takart bő ruhában, tanítványai előtt fél térdre ereszkedve, átszellemülten tekint a Boldogságos Szűz s a kis Jézus felé, akik az ég felhőiből jóságosan néznek rá. Jobb kezét alázattal a mellére hajtja, bal kezével egy papírról olvasó fiúcskát karol át. A képen, vállukon köpennyel szereplő három fiú közül az egyik térdelő helyzetben nagy könyvből olvas, a másik kettő kisebb könyvbe tekint. A Boldogságos Szűzanya bőven omló ruhában, hullámzó kendővel ragyogó felhő alapzaton ül, szétterjedő ruhája szélén anyja karjaival védve a kis Jézus áll, jobbját mosolyogva áldásra emelve. Kíséretükben a szárnyas angyalkák áhítatosan nézve, vagy mosolyogva gondtalan madárkák módjára repdesnek. Egyikük gyors szárnyalásával ujjongó örömét fejezi ki. Az égiek-ből kiáradó fénysugarak megvilágítják az egész képet, s kiemelik Kalazancius alakját.
A Kalazancius-képek jellegzetességeiből itt van a Szabályzat (Constitutio), amelyet angyalka tart liliommal együtt a kezében. Az égi jelenés színhelye a kápolna, kettős lépcsőzeten nyugvó oltárral, kör-és szögletes párkányzatú oszloppal, két falpillérrel, magas, keskeny ablakkal, lecsüngő drapériával. A jelenet az imádság-tanulás benyomását kelti.
Az ünnepélyesség, a fényes helyszín, a ragyogó megjelenés, a levegőben úszó drapériák, az alakok erőteljessége, a barokk stílus jellemzői. A tanulók az immár Szent, dicsősége teljében lévő Kalazancius honfitársai, fodros gallérú spanyol nemes ifjak. Az egyszerű ruhájú fiúcska a szegény diákokat képviseli. Az egész képen a hatásra való törekvés látszik. A hatást a kép előállítási módja is fokozza. Alkotója ugyanis rézmetszetet készített, ami a ritkább műfajok közé tartozott. Elkészítéséhez előzetes rajz kell, amely a rézmetszeten megjelenítésre kerül.
[86] Ennek a képnek metszeten való ábrázolását tűzte ki Dániel maga elé feladatul. Megtartotta a szerkesztési elveket, de az alakok megformálásában, a kép megvilágításában, az épületrészek rajzában, általában a kivitelben lényeges és nagyon előnyös változtatásokat tett. Az első lényeges különbség a rendkívüli finomság, amely Dániel képét jellemzi. Az aprólékos kidolgozás, a biztos vonalvezetés, a díszek gyakori használata szembetűnő. Az egész képet a művészi hozzáértés és a gondosság jellemzi. Megszépülnek az alakok, a tárgyak, megváltozik az egész összhatás.
Új lesz Kalazancius feje átszellemültebb arcával, gondozott szakállával. Szűz Mária, a kis Jézus csupa ragyogás. A belőlük kiáradó fény csillogóvá teszi a képet, amit az ablakon át beöm-lő világosság még inkább fokoz. A Constitutiot tartó angyal szemléltetőbben a másik oldalra teszi át a könyvet. Az angyalka a kép egyik legbájosabb alakja. A felrakott párkánydísz, a sűrű hálózatú pillérek, a lépcsők, a padlózat, a drapéria mind a gondos előállítás mintái. A fiúk megszépített öltözéke beleillik a hatásos képbe. A Dániel-kép hatása olyanféle, amilyet a hétköznap után következő ünnepnap kelt. A szemlélő lelke mintegy megittasul. [A 35]
Ilyen kép megvalósítására Dániel hol készült fel? Először is, hol tanult meg rajzolni? Erre a kérdésre egyenes feleletet adni nem tudunk. Szép írása már magában véve csábíthatta őt a rajzolásra. Talán a középiskolában akadt jó rajzmestere, mint bölcsész is tanulhatta a polgári építészetet. Novícius korában a házban lakott Hanghe Jácint a kiváló építő, tőle is tanulhatott. Valero Jakab, Tomeján Sándor kortársai voltak, példájuk is buzdítólag hathatott rá. Bárki taníthatta, jó mester lehetett, aki biztos kézzel irányította. Legtöbbet születési adottságának köszönhette, amelyre építve fejlesztette magát a rajzban.
Ugyanígy valószínűségre hagyatkozunk, amikor rézmetsző ismerete elsajátításának helye után kutatunk. A jelek Debrecen felé mutatnak, ahol 1759-61-ben, mint teológus tartózkodott. Itt a református kollégium nagyobb diákjai, teológusai a XVIII. század közepétől a következő század második feléig imádságos-énekes könyvek díszítésére, szemléltető tankönyvek rajzokkal való ellátására, később térképek készítésére vállalkoztak. Az [87] első ilyen kép az 1749-ben megjelent „Énekeskönyv” címlapja, amelyet Kovács György diák metszett. Ebben a században még Farkas István, Kabai Mihály, majd Karacs Ferenc, Pethe Ferenc dolgoznak.126 Nyomtatványok díszítő lapjai, földgömb-rajzolatok, a klasszikus ókor mitikus személyeinek ábrázolása, mértani alakok, természettani szemléltető képek és egyebek találhatók a diákság megmaradt rézmetszetei között. Művészettörténeti szempontból e metszeteknek túl nagy jelentőségük nincs, inkább csak becses emlékek, de annyit mutatnak, hogy az ábrázoló művészetnek ez az ága itt megfelelő színvonalon állt.127 A XVIII. században a metszetek nagy része a század végén készült, amikor Karacs Ferenc, később neves térképrajzoló, a diákokat rézmetsző társaság-félébe tömörítette.128 A szemléltető oktatás előmozdítására a diákok a rézmetszést maguktól kezdték el.129 Karacs Teréz is írja, hogy testvére kiváló emberek bíztatására Bécsbe ment, hogy a rézmetszésben bővebb kiképzést nyerjen. Ott az eddig csak önszorgalma által képzett műkedvelő a legelső művészek utasításai szerint tanult.130 A diákok, mint legátusok többfelé járván, főleg, mint Hollandiában tanuló teológusok ismerhették meg a rézmetszést. Azonban az előző időkhöz, – Dürer, Rubens korához – mérten a XVIII-XIX. század már a rézmetszés hanyatlási ideje. A napi kívánalmak irányították az alkotókat. Műmásolás, szövegmásolás, könyvdíszítés, kis arcképek (miniatúrák), képtár-metszetek, bemutató metszetek a művészi feladatok. Külön helyet foglalnak el az arcképfestők és térképmetszők. Közelebbi központok Debrecen és Pest Buda.131 Dániel teológus korában Debrecenben a könyvkiadást a városi nyomda végezte. A kiadás [88] a művezető (provisor] érzékétől függött. Ekkor Margitai István volt a provisor. Az ő idejében a nyomda megrendelése növekedett, mivel a környékbeli kisebb iskolák is itt szerezték be tankönyveiket. A könyvek egyszerű, de tiszta nyomásúak voltak. A XVIII. században egyébként a közönségben már meglehetős közömbösség mutatkozott a könyvek szépsége iránt.132 (Ekkor került kiadásra Simai Miklós: Eutropius (1777), Maróthy György: Arithmetica (1763) című műve.)
Ilyen viszonyok között Dániel itt nagyobb alkotásokra nem lelkesülhetett, de a látottak figyelmének felkeltésére alkalmasok voltak. A rézmetszés megtanulására itt buzdítást és útmutatást kaphatott. Emellett más lehetőségeket is felhasználhatott rajzkézsége és a rézmetszés tanulására. Ekkor Kolozsvárt élt Páldi Székely István jeles rézmetsző, aki itt is született 1717-ben. Mint nyomdász Leydenbergbe ment tudását tökéletesíteni. Pénz hiányában azonban az olcsóbb rajzoláshoz s a rézmetszéshez fogott, mivel az eszközök beszerzése nem olyan költséges. Napi négy órában rajzot, egyben pedig metszést tanult. Utrechtben is képezte magát. 1755-ben átvette a kolozsvári református kollégium nyomdáját. 1769-ben halt meg szülővárosában.133 Olyan festők is megfordultak, akik szintén hatással lehettek Dánielre. Így 1769-ben Peller József vándorfestő Szamosújvárt – ahol Dánielnek rokonsága volt – a fegyintézet oltárképét újította meg. Valamint Celham János festő, aki 1783-ban a feketehalmi (Brassó mellett) új orgonát festette ki és egy oltárképet készített.134
[Kimaradtak a rézmetszés technikáját ismertető oldalak. A szerk.]
Hogy Dániel rajzoló, rézmetsző és tervező tudománya milyen mértékben nyilvánult meg Kalazancius-képén, arra vonatkozólag két elismert kolozsvári művész véleményére hivatkozunk. Szopos Sándor festőművész szerint „sokat látott, tapasztalt a művész, gyakorlottság, modorosság, bámulatos kézügyesség nyilatkozik meg benne. Technikája elsőrangú, az árnyékok fokozatait jól érzi. Bámulatos szeme van a tónusok iránt, a finomságokat megérezte. A vésés minden csínját-bínját ismerte”. A másik művész, Gy. Szabó Béla fametsző szerint „a rézmetszet képzett, tehetséges művészre vall, aki a rézmetszés technikájában nagy gyakorlottsággal bírt. Vonalvezetése biztos, szép árnyalatait adja a vonalak játékának. A formákat helyesen rajzolta meg, kivéve a jobb sarokban térdeplő alak arcánál. Tudniillik a szemet túlságosan szemből rajzolta, viszont az orrból nem látszik semmi. A fény és az árnyék játéka a képen szépen érvényesül. Az épületrészek, lépcsők helyes távlati megoldása szintén képzett, előtanulmányokkal rendelkező rézmetszőre utal, akinek valószínűleg több más hasonló alkotása is fennmaradt”.139 Sajnos, más rézlemeze nem került elő Dánielnek.
88. A piarista diák kis kalauza, 7. kiad., Bp., 1943, 19. A halotti kép alapján külön képet festett Zorkóczy Gy. Feje alá párnát tett, amivel az alak felemelkedik. Közölve Takáts Sándor, A budapesti piarista kollégium története, in Budapesti kegyesrendi gimnázium értesítője, 1894/1895.
89. A piarista diák kis kalauza, i. m., 19.
90. PMKL, Tatai rendhűáz levéltára, Historia domus, I. kötet, p. 51. A bejegyzés szerint a tanár asztala felett elhelyezett képet nemcsak díszül szánták, hanem hogy akit ábrázol, Kalazanti Szent József védje az ifjúságot. Olajfestmény. Mérete 181×114 cm.
91. „Calasanctius Szent Josef Kegyes Oskolák Szerzője. Született 1556. Aragóniának Petralta nevű Várossában, meghalt 1648. Szentek számába vétetett 1767. eszten.” A kép a Tatai Múzeumban van. A múzeum 1938. évi katalógusa írja (27), hogy a kép egyes részei feltűnő egyezést mutatnak a bécsi Barokk Múzeum Maulbertsch „Szentcsalád” című festményével. Továbbá összefüggést mutat a Szent alakjához Maulbertsch egyik szépiavázlata, ugyancsak a bécsi múzeumban, mely Loyolai Szent Ignácot pátoszteljes kifejezéssel ábrázolja Xavéri Szent Ferenc társaságában. A vázlat eredetileg a közeli komáromi jezsuita templom számára készült 1760 körül.
92. Biró Vencel, A kegyesrend Besztercén, Medgyesen és a kolozsvári főiskola bölcsészeti karán, Kolozsvár, 1948, 23. Balanyi György in, A magyar piarista rendtartomány története, Bp., 1943, 192.
93. A művész neve és a kép keletkezésének ideje a Szentháromság kép történetéből s a Szent Antal kép hátfelírásából tűnik ki. A Szentháromság képet a Szentháromság Társulat rendelte. A képet a templomalapító Károlyi Antal csak úgy engedte a templomba betenni, ha ugyanott festetik meg, ahol ő a többi képet festette. Az összhangra ugyanis ügyelt a család. A Szent Antal képnek, amelyet a gr. Károlyi család festetett, hátsó lapjára ez van írva: „S. p. Joan. Czimbal in Wien”. „Solus pinxit”, azaz ő maga festette, nem a tanítványai. A templom 1769-1778-ig épült, 1778-ban Esterházy Károly egri érsek szentelte fel. Ekkor már benne volt a Kalazancius-kép, mivel a templom az ő tiszteletére szenteltetett. Czimbal 1780-ban halt meg. (A domus historia alapján dr. Zernye József rendtag közlése.)
94. Szepesi Bódog házfőnök szíves ismertetése a magyaróvári domus historia alapján.
95. Ez az 1897-ben festett kép a Liptói Múzeumban van elhelyezve (Balanyi György, A piarista rendtartomány, i. m., 278.)
96. Valószínűleg Vácról, mert az akkori házfőnök, Nemes Endre dolgoztatott Fellegivel.
97. Közölve: Csősz Imre, A kegyes-tanító-rendiek Nyitrán, Nyitra, 1879, 22 után, és a Szepesi Imre-féle ima- és énekeskönyvben.
98. A Hofrichter-kép a budapesti rendházban van, az utóbbi Kolozsvárt. A Kalazantinum kápolnájában oltárképül szolgált. Az oltárral együtt a külvárosi kerekdombi templomba került.
99. Kalazancius- „Szobrok és képek” címen A piarista diák kis kalauza,, i. m., összeállítást közöl. A szobrok közül kimagaslik a Szent Péter bazilikában elhelyezett márvány Kalazancius-szobor a rendalapító szentek sorában. Az arcképek között az említett halotti maszkon, a máltai püspök megrendelésére készült képen és a Morandi-féle képen kívül szerepel a Luca Giordano (1632-1704) féle kép, amely a legelterjedtebb Kalazancius-kép. A csoportképekben nagy értékű a volt tatai rendház kápolnájában a főoltárkép. Olajfestmény, mérete 330 x 220 cm. Szignálva is van: „Vinzenzo Milione Pinx. Romae 1770.” A főalak felnéz Szűz Máriára és Jézusra, kezeivel a gyermekekre mutat. Legalább nyolc fiú veszi körül. Meg van említve a tatai Maulbertsch-kép. Goya (1746-1828) képe: Kalazancius utolsó áldozása, a Hofrichter-kép és számos magyar festő Kalazancius képe.
100. Miskolczi István, A kegyes-tanítórendiek privigyei kollégiumának története, Vác, 1907, 53.
101. Csősz Imre, i. m., 189.
102. Csősz Imre, i. m., 231-233.
103. Friedreich Endre, Kácsor Keresztély élete, Bp., 1909, 10.
125. Rövidítésekkel így írva: „Honori S. Josephi Calasanti a Matre Dei S. P. F. P. Benedictus Stephanus Daniel ejusd. Ordinis Sacerdos D. D. D.” – A kép, amely után dolgozott, később megjelent Anton Brendler könyvében: Das Wirken der P. P. Piaristen seit ihrer Ansiedelung in Wien, Wien, 1896, címlap előtt.
126. Ecsedi István, A rézmetszés művészete a debreceni református kollégiumban, Debrecen, 1931, 8-15. Ism. Kardos Albert, in Debreceni Szemle 1932, 159.
127. Varga Zsigmond, A debreceni református főiskola nagykönyvtára írásban és képben, Debrecen, 1934, I, 109.
128. G. V. S., A debreceni rézmetsző diákok, Művészet 1902, 294-295.
129. Dóczi Imre, Rézmetsző diákok, in A Debreceni Református Kollégium gimnáziumának értesítője 1894/1895, 163.
130. Karacs Teréz, Karacs Ferenc életleírása, in Művészet 1912, 198-200.
131. Szőnyi István, A képzőművészetek iskolája, Bp., 1941, 298-299.
132. Csűrös Ferenc, A debreceni városi nyomda története 1561-1911, Debrecen, 1959, 224.
133. Kelemen Lajos közlése, in Művészet 1910, 89.
134. Kelemen Lajos közlése, in Művészet 1910, 45, 182.
139. A kép művészi értékeléséért való utánjárást, művészi könyvek gyűjtését és a Dániel család szamosújvári háza képének megszerzését Kárpát Mária Leonarda tanárnőnek köszönöm.
▲ Koltai András, 2010 – URL: http://archivum.piarista.hu/rendtortenet/keptar/kalzanci-t-birovencel1953.htm