Pirrotti Szent Pompilius magyarországi képei

1. Metszetek
2. Festmények
3. Szobrok
4. Ötvöstárgyak

Domenico Pirrotti 1710-ben született Montacalvino Irpino-ban, Nápolytól keletre egy nemesi család gyermekeként. 1727-ben lépett be a piarista rendbe, ahol a Pompilus Maria a S. Nicolao nevet kapta. Fiatal tanárként különféle dél-itáliai rendházakban tanított, majd egyre inkább lelkipásztori munkát végzett: szentbeszédeket, lelkigyakorlatokat tartott, ájtatosságokat vezetett, gyóntatott. 1747-től Nápolyban lett novíciusmester, de emellett tovább lelkipásztorkodott a piaristákra bízott Santa Maria templomban (Chiesa di Caravaggio). 1759-ben – valószínűleg túlbuzgósága miatt – távoznia kellett a Nápolyi Királyságból. Elöljárói Anconába (római provincia), majd Lugo di Romagnába (toszkán provincia) küldték. Csak 1765-ben térhetett vissza dél-Itáliába, ahol Campi Salentina-ban lett házfőnök. Ott halt meg egy évvel később, 1766. júl. 15-én.

Már életében szentnek tartották, és hamarosan megindult a kanonizációs eljárás is. Végül 1890-ben XIII. Leó pápa boldognak, majd 1934-ben XI. Piusz pápa szentnek nyilvánította. Tisztelete a piarista renden keresztül már a 18. száadban eljutott Magyarországra. Ennek nyoma a Binder János Fülöp budai műhelyében készült szentkép (A 1). Mivel azonban 1782-ben megszűnt a magyarországi és itáliai piaristák közötti kapcsolat, komolyabb kultusza csak kanonizációja után alakult ki. Első oltárát 1911-ben a veszprémi piarista templomban emelték (B 1), majd 1934-ben Nagykanizsán templomot szenteltek tiszteletére (C 1), és ekkor, az 1930-as években készültek róla nagyméretű festmények a budapesti (B 2, B 4, B 6), sátoraljaújhelyi (B 3), mernyei (B 5) és szegedi (B 7) rendházak számára.

Irod.: Balanyi György, Pirrotti Szent Pompilius Mária élete, Budapest, 1938. A piarista diák kis kalauza, 7. kiad,, Bp., 1943, 24-29. Capozzi, Luigi, Pirrotti Szent Pompilius élete, ford. Ordrobina László.

A 1.

Pirrotti Szt. Pompilius karingben és stólában

Binder János Fülöp (1735/1736–1811, Buda), 1770/1780

papír, rézmetszet, 15,7 × 10,3 cm

Jelzése: „Binder Sc. Buda”. – A kép alatt: „Effigies Servi Dei Pompilii M[ari]a Perotti a S. Nicolao C. R. Pauperum Matriij Dei Scholarum Piarum: Austeritate Vitae inter poenitentes, &Apostolico munere inter verbi Dei precones admirabilis Omnibus omnia factus, obiit Campiis, die XV Mens. Julii A. M. DCCLXVI Aetatis LVI.” A képen a koponya alatt: „Solum mihi Superest Sepulchrum” (vö. Jób 17,1).

a) Piarista Múzeum, Metszetgyűjtemény; b) PMKL, Archivum Provinciae Hungaricae vetus, For. 36, Fasc. 1, Nr. 4.; c) Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, 3615

Repr.: DKMgy. – Vö. Szilárdfy Zolán, A magánáhitat szentképei a szerző gyűjteményéből, I, Szeged, 1995 (Devotio Hungarorum, 2), n° 457; Rózsa György, Binder János Fülöp rézmetszeteinek katalógusa, in Uő, Grafikatörténeti tanulmányok, Bp., 1998 (Művészettörténeti Füzetek, 25), 63-135, n° 138.

A Budán készült metszet Pirr. korai kultuszának szinte egyetlen magyarországi emléke, és föltehetően még azelőtt keletkezett, hogy 1782-ben megszűnt a magyarországi provincia kapcsolata a rend központjával. Ezt követően csak boldoggáavatása után, 1890-től készültek róla ismét képek Magyarországon.

B 1.

Pirrotti Szt. Pompilius

Steiner Rezső (Rudolf, 1854–1945), 1911

vászon, olajfestmény

Veszprém, piarista templom

Repr: A piarista diák kis kalauza, 5. kiad, 1934, 16 után.

A veszprémi rendház krónikája keletkezéséről a következőt írta: „Egy magát megnevezni nem akaró jótevőnk ifjúsági templomunknak három művészi kivitelű mellékoltárképet ajándékozott. Az egyik kép Kalazanti Szt. Józsefet, a másik bold. Maria Pirrotti Pompiliust, a harmadik Jézus[t], a jó pásztort ábrázolja. A képeket Steiner Rudolf akadémiai festő Sopronban készítette. A képek értéke 2400 korona. A megyéspüspök úr Őnagyméltósága Takács József házfőnök urat hatalmazta fel az oltárképek ünnepélyes megáldhatásával. A házfőnök [1911.] april hó 16-án – húsvét vasárnapján – benedikálta a képeket. (A jótevő özv. Racsekné úrnő, dr. Fejérváry József kanonok úr házvezetőnője, tehát hihetőleg maga dr. Fejérváry volt.)” (PMKL, Veszprémi rendház levéltára, Lib. 18, p. 348). – A piarista diák kis kalauza (7. kiad, 1943, 29) szerint az oltárkép Pápay Viktor alkotása 1901-ből, de ez tévedés: Pápay (a gimnázium rajztanára) 1901-ben egy Maria Immaculata oltárképet festett a felújított piarista templom számára (PMKL, Veszprémi rendház levéltára, Lib. 18, p. 308). – A festményről 1934-ben, Pirr. szentté avatásának alkalmából szentkép is készült (Piarista Múzeum, vö. PMKL, Budapesti rendház levéltára, Historia domus 1864-1961, p. 343).

B 2.

Pirrotti Szt. Pompilius rózsafüzérekkel

Huber István, 1934

vászon, olajfestmény

Fölirata: „S. Pompilius Maria Pirrotti”

Budapest, egykor a piarista gimnázium igazgatói irodájában

Budapest, piarista rendház

Repr.: A kegyes-tanítórendiek budapesti főgimnáziumnának értesítője 1933/1934. Piarista Múzeum (Mészáros Imre készíttette, 1985 körül)

B 3.

Pirrotti Szt. Pompilius

Petrasovszky Emmanuel, 1934

freskó

Egykor a sátoraljaújhelyi piarista rendház ebédlőjének falán (az 1960-as évekig)

elpusztult

A kép a rendház 1934-ben fölújított ebédlőjének falfestményei között kapott helyet. Neuhauser Frigyes, a képet megrendelő házfőnök a következőt írta a képről: „Mivel az ebédlő restaurálása Pirrotti Pompiliusz szentté avatásának évében történt, a rendfőnök úr [Sebes Ferenc] ajánlatára egy képet neki is szenteltünk. A kép a Szentet mint az Abruzzók apostolát ábrázolja, távolból az Abruzzók látszanak. A képen igen sok a színpompa, a kivitelben sok a finomság. A pálosok mellett ez a legjobban sikerült kép, mely a falat díszíti.” (PMKL, A sátoraljaúhelyi kegyesrendi ház története, II, 285). – A festmény az 1960-as években elpusztult.

B 4.

Pirrotti Szt. Pompilius kenyeret oszt az embereknek

Nagy Sándor, 1935

vászon, tempera

Budapest, piarista rendház kápolnája

Repr: Piarista Múzeum (képeslap, Magyar Filmiroda, 1942). DKMGy (Koltai András, 2010)

Keletkezéséről Tomek Vince budapesti házfőnök így számolt be a rendház krónikájában: „1935. febr. 9-én hozta el Nagy Sándor festőművész a nagy kápolna számára készített Pompilius-képet. A kép keletkezéstörténetében a következő mozzanatok érdemelnek említést. Már a szenttéavatás alkalmával törtük a fejünket, hogy az örökmécsesen kívül is hogyan örökíthetnők meg a kápolnában Pompiliusz emlékét úgy, hogy a kápolna egységes stílusa kárt ne szenvedjen. Szóba került szobor, festett ablak és kép. Végül is a kép mellett állapodtunk meg, s itt a helyet illetőleg Hültl [Dezső] professzor úrral együtt Ohmacht Nándor rendtársunk elgondolását tettük magunkévá, vagyis a megfestendő kép a kórus alatt lesz. 1934 nyarának elején Nagy S. kapta a megbizatást, aki júl. 1-én el is készítette a vázlatot, amely a képet triptichonnak tervezte („bella mamma”, Pompilius diadalmas visszatérése Nápolyba, az Abruzzók apostola). Csakhamar kiderült azonban, hogy az építész úrtól adott méretek nem voltak pontosak (3×0.80), s hogy itt csak 266×1 méretű képről lehet szó. Ezzel el kellett tekiteni a triptichontól. A Provinciális úrral [Sebes Ferenc] és Balanyi Györggyel való megbeszélés alapján az lett a döntés, hogy a művész a piarista diákokat anyagilag is támogató piarista mintaképét, a kenyérosztó Szent Pompiliuszt fesse meg, hogy ezzel quasi kiegészüljön a főoltáron lévő és lelki kenyeret osztó Kal. Így készült el a második vázlat, majd az ősz folyamán a kép. A Gödöllőre kiszállt kettős bizottság (1934. dec., Décsey G., a Házfőnök, Ohmacht, Kanszky és Menczer, jan-ban a Provinciális Úr, Hültl és Zimányi) a képet megfelelőnek találta. A képet még aznap (febr. 9.) elhelyezték a falra, s másnap a Prov. Úr a Házfőnök kíséretében megáldotta. A falbavésést Szabó Rezső végezte, a rámát pedig Nagy Ferenc készítette. A kép 2500, a ráma 340, az elhelyezési munka 136 pengőbe került. A költségek a következő módon oszlottak meg: TV beadványainak terhére 1250 pengő, a Kal. alapból 792 pengő, a kápolna-alapból 352.55, Walter János 100, a rendi pénztár 476 pengő) (PMKL, Budapesti rendház levéltára, Historia domus, 1864-1961, p. 348). – A budapesti rendház 1953. évi erőszakos kiköltöztetése után festmény a Mikszáth Kálmán téri rendházban a sekrestye folyosóján volt, majd 1965-ben az orgona mellé tették. Helyére került az addigi főoltárkép, Feszty Masa Kalazancius-képe (vö. PMKL, Piarista Hírek 1965, 71).

B 5.

Pirrotti Szt. Pompilius a Madonnához vezeti az embereket

Petrasovszky Emmanuel, 1937

vászon, olaj

Egykor Mernyén, a piarista rendházban (1950-ig)

Kecskemét, piarista rendház

Repr.: DMKGy (Legeza László, 2007)

Keletkezéséről Tomek Vince budapesti házfőnök így számolt be a rendház krónikájában: „Már jó ideje láttuk, hogy ebédlünknek a kis quadrum felé eső falára egy nagyobb Szent Pompilius kép kívánkozik. Eddig ott a fal közepén volt Szent Atyánknak szép képe [vö. Kal. B 41] … és egy kisebb Pompilius-reprodukció. A mernyei kápolnába is, miután lekerült az emeletről a földszintre, kívánkozott még egy kép, s Szentiványi Béla rendtársunk itt szintén Szent Pompiliusra gondolt. A Provinciális Úr tudomást szerezve a két tervezgetésről, fölhívta a figyelmet a Sátoraljaújhelyen lakó Petrasovszky Manó festőművészre, aki az újhelyi ebédlőnkbe igen szép freskókat (köztük Sz. Pompiliust [B 3]) festett, sőt a Prov. úr mindjárt készíttetett is a művésszel egy álló és egy fekvő Pompilius-képhez szín és kompozíció vázlatot 1936 őszén. Miután ezek a vázlatok megfelelőnek látszottak, az árajánlatok pedig igen szolidak voltak, 1936 dec-ében megrendeltük Mernye részére az álló, Budapestnek pedig a fekvő képet. A képek a művész nagyarányú elfoglaltsága miatt lasaan készültek. A mernyei 1937 nov. végén készül el, a mienk pedig csak 1938. II. 8-án ért ide. Miután a házunkban lakó Winkle Nándornál megcsináltattuk a rámát, 1938. febr. 12-én este felfüggesztettük a képet, amely általános tetszést aratott. A két szín- és kompozíció vázlatot is Budapest részére vettük meg. A festő a mi képünkért 260 pengőt, a két vázlatért 80 pengőt kapott, a ráma pedig 55 pengő, a szállítási költség 20 pengő volt. mindez a Kalazancius alapot terhelte – a két vázlat kivételével (ez utóbbi a TV számlája terhére)” (PMKL, Budapesti rendház levéltára, Historia domus, 1864-1961, p. 389-390).

B 6.

Pirrotti Szt. Pompilius a Madonnához vezeti az embereket

Petrasovszky Emmanuel, 1938

vászon, olaj

Egykor a budapesti piarista rendház ebédlőjében

Nagykanizsa, piarista rendház

Repr.: Piarista Múzeum (Klösz György és fia grafikai műintézete, Budapest, 1940; Mészáros Imre készíttette, 1985 körül)

A festmény Petrasovszky Mernyére készült képének (B 5) variációja, ugyanazokkal az alakokkal és pózokkal, de széles (fekvő vásznú) kompozícióba szerkesztve. Keletkezéséről lásd Tomek Vince budapesti házfőnök beszámóját számolt be a rendház krónikájában (B 5). – A rendház 1953. évi erőszakos elköltöztetése után is a Mikszáth téri rendház ebédlőjében kapott helyett, majd az 1990-es években az újjáalakuló nagykanizsai rendházba került. – A festményről 1940-ben szentkép is készült a Klösz grafikai műintézetben, amelyet különféle hátlapföliratokkal láttak el, többek között a piaristák magyarországi letelepülésének emlékére (1942).

B 7.

Pirrotti Szt. Pompilius kenyeret oszt a szegényeknek a szegedi régi Szt. Demeter templom előtt

Dorogi Imre (1890–1976, Szeged), 1939

vászon, olaj

Egykor a szegedi piarista rendházban (1950-ig)

Kecskemét, piarista rendház

Repr: Piarista Múzeum (levelezőlap, Árpád-nyomda, Szeged, 1939/1940).

B 8.

Pirrotti Szt. Pompilius föloldozást ad

Dorogi Imre (1890–1976, Szeged), 1940

vászon olaj, 110 × 90 cm

Budapest, piarista rendház

Repr.: Piarista Múzeum (Mészáros Imre készíttette, 1985 körül). DKMGy (Koltai András, 2010).

A festmény a budapesti rendház 1953. évi kényszerű átköltözése után a Mikszáth Kálmán téri piarista kápolna Szt. Pompilius mellékoltárán (a belső részen leghátul) volt, míg 1975-ban az oltárt meg nem szüntették. Azóta a sekrestyéhez vezető folyosón található.

B 9.

Lásd: Kal. B 98.

C 1.

Pirrotti Szent Pompilius

ismeretlen mester, 1934

festett faszobor

Nagykanizsa, piarista templom

Repr.: PMKL, Nagykanizsai rendház levéltára, Historia domus 1851-1950, p. 172 (Kelemen László VI. oszt tanuló felvétele, 1934). Zalai Hírlap, 2010. április. 24. (Szakony Attila felv., 2010)

A szobor eredetileg a templom főoltárára készült.

D 1.

Lásd: Kal. D 3.

D 2.

Lásd: Kal. D 5.

D 3.

Jelenetek Szent Pompilius életéből (a nagykanizsai piarista templom miséző kelyhe)

Okrutzky Erzsébet, 1941.

fém, zománc

Nagykanizsa, piarista kápolna

D 4.

Lásd: Kal. D 8.