Váry Gellért rajzai

Váry Gellért kegyes-rendi tanár önéletírása (kézirat, Vác, 1878: PMKL, Váry Gellért hagyatéka, Saját kéziratok, 7. kötet).
Ha a képeket nagyobb méretben kívánja megtekinteni, kattintson a nézőképekre!

	A szegedi piarista főgimnázium 1855-ben. „A szegedi gymnasium kívülről hosszú emeletes épület volt, két homlokzattal, melyek egyikének ajtaján a gymnasiumi, másikán pedig a népiskolai tanulók jártak be. Az épület szögletén naponként ott volt egy kofának almából, és egyéb gyümölcsből álló kirakata, mit délelőtt, úgy mint délután különféle ólálkodó diákok környeztek. … Belül a folyosó alja mind földszint, mind az emeletben téglákkal volt kirakva, melyek némelyike jól ki levin már kopva, az ember lába csak úgy csukladozott ide-oda, midőn rajta haladt. A tantermek ajtói mind kettős szárnyúak voltak és szürke színűek; a feketére festett széles padokat pedig ide-oda lehetett mozdítani a deszka padlózaton. Az emeletbe fölvezető lépcsők alatti sötét üreg képezte a börtönt (carcer), melybe ekkor már senkit sem zártak. A földszinti termeket az első, második és harmadik osztály foglalta el, míg a többi öt az emeletben volt, a temészettani műszertárral (physicum museum) együtt.” (Önéletírás, 64.)
Piarista tanárok az 1850-es években. Csaplár Benedek Szegeden, az 1850-es években, „ha a test mozgása végett sétálni ment, mindig együtt lehetett őt látni Való Józseffel, aki mint a legnagyobb mértékben önállótlan ember, az ő egyéniségéhez árnyék módjára odafűződött. Ilyenkor mind a kettőnek a fején volt az akkori idők szokása szerinti köcsög (cylinder) kalap, a test többi részét pedig télnek idején »krispin«-nek nevezett hosszúujjas és jól kibélelt fölöltő takarta. Ugyanilyen öltözete volt a többi valamennyi tanárnak.”	Szegedi gimnáziumi tanulók az 1850-es években. „A tanulók télen sapkát, nyáron meg kalapot hordtak a fejükön, míg testüket francia szabású kabát, lábszáraikat pedig kieresztett, majd fekete, majd barna vagy kockás nadrág födte. Ezidőtájt télen, mint egyéb urak viseleténél, úgy a tanulók közt is különösen divatos öltözet volt a szürke köpönyeg, melyen hátul zsinórra kötött bojt lógott, a bélése pedig égő vörös színű kelméből volt készítve. Ezt úgy volt szokás hordani, hogy a köpönyeg egyik szárnyát az ember ellenkező vállára vetette, miközben a vörös bélésnek egy kissé kifordulva kellett látszani.” (Önéletírás, 72.)
Piarista tanárok és tanulók az 1860-as években. Az 1860. évi októberi diploma után „leginkább mutatkozott a magyarosodás az öltözékben. A cylinder-kalap és frakk mely még diák koromban oly közönséges volt Szegednek utcáin, véglegesen eltűnt a használatból. Mindenkinek a fején pörge kalapot vagy bársony kalpagot lehetett látni, testét pedig erősen kizsinórozott attila, magyar nadrág és sarkantyús csizma takarta. … a hatvanadik év alatt mind a tanulók, mind a kegyes-rend tagjai magyar szabású öltözeteket készíttettek maguknak és az addig hordott cylindert lapos kalappal cserélték föl.” (Önéletírás, 97-98.)
	Piarista tanárok és tanulók az 1870-es években. (Az önéletírásnak az 1870-es évek ruházatáról írott részét sajnos valaki utóbb kivágta.)
	Váry Gellért szobája a kecskeméti piarista rendházban, 1865-1873 között. „A tisztaság és az ízlés eszméjét a szerzetesi egyszerűséggel párosítva iparkodtam azon szobácskában is keresztül vinni, amely itt vagy amott lakóhelyemül jutott. Ezt úgy véltem eszközölhetni, hogy legyen szobámban oly dolog, amely szerzetességemet mutassa, legyen olyan, mely tanárságomról tegyen tanúságotn de mindez egyszerű és ízléses. E végből ágyam fölött egy kép függött, mely Jézust életnagyságban, mint „Ecce homo”-t tüntette föl, alatta pedig egy bronz feszület foglalt helyet. Könyvtáram fölött is egy álló feszület volt látható, míg szobám ajtójánál a falon egy szenteltvíztartó lógott. Könyveim szaporítására s azok csinos bőrkötésére úgyszólván mindenemet áldoztam. Lettek is apródonként oly szép beltartalmú, s oly takaros kötésű könyveim, amelyek akármely belépőnek a figyelmét egyszerre magukra vonták. Ezeken kívül azután holmi lim-lom nem talált helyet az én lakószobámban, mint ezt láthatni ezon rajzból is, hol kecskeméti szobám van lerajzolva, melynek hét évig voltam lakója.” (Önéletírás, 110).